angolul tanulok

Már teljesen elfelejtettem,hogy blogot kezdtem írni. Tulajdonképen nem is vagyok járatos benne. Nagyon dühös voltam az angol nyelvre, hogy elfoglalja a világot, és szinte másodrendű állampolgárt csinál belőlem, ha nem beszéled, pedig ez nyelvi imperializmus. Azt gondoltam, soha nem fogom megtanulni, hiszen az eszperanto a családi nyelvem, felsőfokú állami nyelvvizsgám, nyelvtanári oklevelem van belőle. A diploma munkámat az Országos Idegennyelvi Könyvtár őrzi. Mozgalmi tevékenységemért "HONORINSIGNO"-t kaptam, ez számomra egy becsületrenddel ér fel. Konyhanyelvi szinten beszélem az olaszt. Igaz 64 évesen még azt gondoltam a számítógép sem lesz soha sem része az életemnek, Mondván:"Öreg vagyok én már ehhez!"
Ember tervez! A biokultura egyesülettől ajándékba kaptam( úgy esett, hogy pontosan a születésnapomra) egy kéthétvégés számítógépes tanfolyamot, és azóta netfüggő vagyok, interneten bankolok, online vásárolok. Igen ám, az internet szinte megköveteli az angol nyelv ismeretét, ezért most online tanulom a nyelvet, de bosszankodom, hogy ilyen nehéz nyelvet kell tanulnom. Tulajdonképpen úgy kellene, mint a filmekben látjuk, hogy as kisiskolás áll a tanítónéni előtt és betűzi, hogyan kell írni a szavakat.Tulajdonképpen két nyelvet tanulsz egyszerre, mert az irottat is ismerned kell. Volt egy eszperantista lenygyel tanárnő ismerősöm, aki híres műfordítónő volt, de soha nem beszélt, mert csak az írott nyelvet használta. Mennyivel olcsóbb világ lenne, főleg az EUban, ha nem kellene milliárdokat költeni a fordításokra, hanem minden ember második nyelve az ezsperantó lenne. Igaz, hogy akkor az angol nyelvet tökéletesen beszélők nem érezhetnék fölényüket!

Félkörös Pasziánsz

Félkörös Pasziánsz bosszantóan jó játék, nagyon észnél kell lenni, és nem elhamarkodni a lépést.Édesapám, aki a 85 éves korában bekövetkezett haláláig csodálatos ép elmével élt, azt mondta az elmét dolgoztatni kell, hogy ne következzen be az időskori elbutulás.Ez a passzián aztán igazán dolgoztatja!

magamról

Bocsáss meg, hogy régóta nem jelentkeztem, de rengeteg mindent csinálok, soha senkinek nem tudok nemet mondani. Biodinamikus módon kertészkedek, néha azért még ápolom a kapcsolatokat eszperantista eszmetársaimmal is. Az ipernity erre való. Lassan meg is tanulom használni Az iwiwen 160 ismerősöm van, a network klubot csodálatosnak tartom, elég sok időt töltöttem ott. Mint jó pap, holtomig tanulok. Nemrég kezdtem el a számítógéppel való munkát megismerni. A Biokultura Egyesülettől a 64. születésnapomra egy számítógép kezelő tanfolyamot kaptam ajándékba. Az első hétvégén majdnem négykézláb mentem le a pincében lévő előadóterembe, járókerettel, bottal jártam. A lányom közel lakik a tanfolyam helyéhez, ezért felajánlotta, hogy a két tanfolyami hétvége között aludjak nála. Tragédiaként éltem meg, hogy a gyógyszereim otthon maradtak. Anyám arra tanított, mindig találjak valami jót a rosszban. Karay Zsófi klubtársam eladta nekem a vadköles porát. A következő hétvégéig számos gyógyszerem helyett csak ezt ettem, késésben voltam, a botom a hónom alá kaptam, futva elértem, és felugrottam a villamosra. Az agyam is újra működni kezdett, jól vizsgáztam. Jelenleg egy programozó barátom, Koppány Attila segít az Internet világában. Egy valódi csoda történt velem, a Lilly festőmaratonján készített olajképemet kiállították Londonban a Royal College of Art-ban, ezért azt mondtam, ez egy véletlen siker, meg kell tanulnom festeni. Kondor Béla Kultúrház képzőművész körébe kaptam meghívást, Buna Konstantin festőművész tanítványa lettem. Amit szerdán tanulok a Kondorban, pénteken megtanítom a Pető Intézetben dolgozó konduktor lányom tanítványainak, a MIMI klubban. Említettem, hogy mindent tudni akarok, ezért vettem részt egy bűbájos osztrák Waldorf tanárnő /Astrid Henning/ festőkurzusán, aki megtanított, hogyan készítsem a festékemet a piros rózsa szirmából. Különleges képeim vannak, de egyre profibbak készülnek. Mostanában angolul, lengyelül, és horvátul tanultam, de mivel Astrid Henninggel németül nem, csak olaszul tudtam beszélni, tiszteletére újra elővettem a németet/ 56-ban az orosz helyett kezdtük tanulni. Edinám a „ Nekem már nem kell” táskába rakott ( minden ilyen dolgot lehoznak hozzám, hívom az Oltalom alapítványt, a 06 1/-210-5400/103 telefonszámon, és érte jönnek ) egy francia társalgási zsebkönyvet, amelybe csak kíváncsiságból néztem bele, -tudván, hogy Zámenhoff a hét napjait innen vette az Eszperantóba-, vékony tollal beírtam a francia mellé az eszperantó szöveget, s egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a teljes könyvecskével végeztem. Szinte minden 2. szó valamilyen formában egyezik, így urambocsá’ vettem egy francia nyelvtan könyvet, 599 Ft-ért, a 1111. Bartók B. u. 50 sz. alatti könyves boltban, (közel a Móricz Zs. térhez) 061-466-5169,, és még kaptam hozzá egy 100 Ft-ot érő ”Jöjjön vissza újra! ” kártyát is. Úgyhogy most nagyon érdekel a francia nyelv is. Az iwiwes kapcsolatomon keresztül a www.d1.hu -n elérhető fotostudiónál fotómodell lettem. Itt a világhírű Szipál Márton fotóművésztől rengeteget tanultam, hozzá verset is írtam. Február 28.-án a Mezőgazdasági Múzemban a RIROSZ rajzpályázatán Bálványos Huba professzor a III. díjat nekem ítélte, s mivel azt felajánlottam a RIROSZ javára, az Országos Rehabilitációs Intézetben megrendezett vándorkiállításon 30.000 forintért meg is vásárolták. Március 28-tól a Képzőművészeti Műhely képzésében és alkotótáborában vettem részt. Újra kezdődik egy újabb menet, ahol ismét Bálványos Huba Munkácsy díjas grafikusművész, és tanítványa Fiók László festőművész fog tanítani. Ha ebben a képzésben szívesen résztvennél, jelentkezz a www.pmkult.hu -n. Közben írom a könyvemet, a Kláris irodalmi folyóirat antológiájában két versem jelent meg. A RIROSZ-nál, (Ritka és Veleszületett Rendellenességgel élők Országos Szövetsége) elvállaltam a narkolepsziás sorstársaim érdek képviseletét. Megkerestem a Sorstársak T v.-t azzal az ötletemmel, ami pénzbe nem kerülő mozgalom, de a nyilvánosság segítségére szükség van, „hagyjunk 5 szabad lépcsőfokot” a mozgólépcsőn a nehezen mozgó/ mozgássérült, fehér botos, babakocsis…/ embertársaink után, hogy legalább azzal ne okozzunk számukra feszültséget, hogy lesz- e elég idejük leszállni róla! Sajnos a tv nem válaszol nekem, ezért mindenkit kérek, segítsen beindítani a mozgalmat. Már csak egy valami, amit a kisujjamból kirázok, évek óta kézművesedem. A MOM üzletközpont tündéreitől /Györgyi, Pálma, Aliz, Andi…/ajándékba kaptam a tudást, én is így adom tovább, olyan gyerekekkel foglalkozom /vatikáni valutáért/, akik nem tudnák megfizetni a kézműves foglalkozás árát.Pl. RIROSZ gyerekei, MIMI klub a Pető Intézetben.. Még az anyagot is én adom, ezért csontot, rongyot, gubadarabot is gyűjtök, ja és ne dobd ki a szárított piros rózsaszirmokat sem! Mindezt nem azért írtam, hogy magamat fényezzem, hanem csak azért, hogy megértsd, ha ritkábban írok. Nagymama /MIMI /is vagyok Eszter 16 éves, Bori 7 éves, néha bizony őket is meg kell ajándékoznom az időmmel. Hány órából is áll egy nap? Egy barátom szerint 24 órából és egy éjszakából.

Jókívánság

A karácsonyi nagy sürgés -forgás miatt nem volt időm az Internethez, de ez bocsánatos bűn, mert felejthetetlen volt a Szenteste, és Karácsony első napja, így csak most igyekszem a hátra lévő néhány órára áldott Karácsonyt és nagyon boldog újévet kívánni. A 10-20 nem is olyan kevés, fordítva még jobb lesz: 20-10. Boldog 2010.-et. Jókívánságomat a mellékletként küldött kavicsgrafikáimmal, (vagy grafikus kavicsaimmal?) erősítem meg. Január 17.-ig a Vajdahunyadvárban lévő Mezőgazdasági Múzeumban a Betlehem kiállításon/hétfő kivételével 10-17óráig/ lehet a többi csodálatos alkotás között eredetiben látni. Én 2010.január2.-án egész nap ügyeletes leszek. Üdvözlettel: Orsika